|
(MAGAD EMSZT...)
2006.03.22. 21:03
Magad emszt, szikr alak!
n megbntottalak.
Botot faragtl, brkkal tele,
beszlt a nyele,
aztn meguntad. Igy volt?
S eldobtad, ahogy az gbolt
az unt csillagot ejti le.
n flvettem s rdhuztam vele.
Igy volt?
Sajnlom, kr volt.
Vilgomon, mint vegen t
hallgattam uj lmod madara dalt.
Azt hittem, annyi az nek,
amennyi a magny vegnek
vastag tblin tszremlik.
S hallottam, emlit
az a sz isteneket,
kik nem hajolnak ezutn neked.
Pedig
te nem szolglsz tbb nekik.
Most mr rtelek.
Prs felek
szemben lltunk, de te szintn
ms gyben, ms talaj felett
tanuskodtl, mint n.
Mr rtelek. Mit rsz vele? A mult
tntet menete elvonult,
a lomb lehullt
s a fjdalom gai benned,
mint mindenkiben, elkvesednek
az aloml vek, vadok,
rtegek, szintek s tagok
risi nyomsa alatt.
Akr egy halom hasitott fa,
hever egymson a vilg,
szoritja, nyomja, sszefogja
egyik dolog a msikt
s igy mindegyik determinlt.
Igy l a gazdag is, szegny is,
igy szenvednk te is meg n is
s mg j, ha az ember haragja
nem az embert magt harapja,
hanem valaki mst,
duds a fuvolst,
n tged s engemet te, -
mert mi lenne, mi trtnhetne,
ha mindig magunkba marna
az rtelem iszonyu karma?
S ha mr szlok, ht elmeslem, -
villamoson
egy este a Szna tren
tallkoztunk. Kalapot emeltem,
taln nyeltem,
kszntem s te
csodlkozva vettl szre.
S mg ottan
egy pillanatig szrakozottan
eltndtem, - hiszen lehetnnk
jbartok, egytt mehetnnk
a kvhzba s tet kavarva,
szpet, jt, igazat akarva
beszlgethetnnk irodalomrl,
vagy ms ily fontos emberi lomrl
s telt szavadra,
mit vatosan vetnl a latra,
utalvn a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozztve: "Szivedre ne vedd" -
leintenl, mint az regebb,
mint az apm
s n bosszankodnk, de nem mondanm.
1933 [?]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
