LEVEG�T!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi b�ntott
      hazafel� menet?
A gyepre �ppen langy s�t�ts�g sz�llott,
      mint b�rsony-permeteg
�s l�bom alatt �lmatlan forogtak,
�t�tt gyermekk�nt csendesen morogtak
      a sov�ny levelek.

F�rk�szve, k�rben guggoltak a bokrok
      a v�ros perem�n.
Az �szi sz�l k�zt�k vigy�zva botlott.
      A h�v�s telev�ny
a l�mp�k fel� lesett gyanakv�an;
vadk�csa riadt h�pogva a t�ban,
      amerre mentem �n.

�pp azt gondoltam, r�m t�rhet, ki �rti,
      e t�j oly elhagyott.
S im v�ratlan el�bukkant egy f�rfi,
      de tov�bb baktatott.
Ut�na n�ztem. Kifoszthatna engem,
hisz v�dekezni nincsen semmi kedvem,
      mig nyomorult vagyok.

Sz�mon tarthatj�k, mit telefonoztam
      s mikor, mi�rt, kinek.
Akt�kba irj�k, mir�l �lmodoztam
      s azt is, ki �rti meg.
�s nem sejthetem, mikor lesz el�g ok
el�kotorni azt a kartot�kot,
      mely jogom s�rti meg.

�s az orsz�gban a t�r�keny falvak
      - any�m ott sz�letett -
az eleven jog f�j�r�l lehulltak,
      mint itt e levelek
s ha r�juk h�g a feln�tt balszerencse,
mind megcs�rren, hogy nyomor�t jelentse
      s elporlik, sz�tpereg.

�h, �n nem igy k�pzeltem el a rendet.
      Lelkem nem ily honos.
Nem hittem l�tet, hogy k�nnyebben tenghet,
      aki alattomos.
Sem n�pet, amely retteg, hogyha v�laszt,
szem�t les�tve fontol sanda v�laszt
      �s vidul, ha toroz.

�n nem ilyennek k�pzeltem a rendet.
      Pedig h�t engemet
sokszor nem is tudtam, hogy mi�rt, vertek,
      mint apr� gyermeket,
ki ugrott volna egy j� sz�ra nyomban.
�n tudtam - messze any�m, rokonom van,
      ezek idegenek.

Feln�ttem m�r. Szaporodik fogamban
      az idegen anyag,
mint szivemben a hal�l. De jogom van
      �s l�lek vagy agyag
m�g nem vagyok s nem oly becses az irh�m,
hogy �rett f�vel sz�tlanul kibirn�m,
      ha nem vagyok szabad!

Az �n vez�rem bens�mb�l vez�rel!
      Emberek, nem vadak -
elm�k vagyunk! Sziv�nk, mig v�gyat �rlel,
      nem kartot�k-adat.
J�jj el, szabads�g! Te sz�lj nekem rendet,
j� sz�val oktasd, j�tszani is engedd
      sz�p, komoly fiadat!

1935. nov. 21.